Sziasztok! :)
Meghoztam a második fejezetet. Talán kicsit (nagyon :D) szájbarágósra sikeredett, de túlságosan beleéltem magam a szerepbe és én is olyan lettem, mint egy izgatott, óvodás kisfiú, szóval nézzétek el nekem.
Pont ezért fontos, hogy hagyjatok magatok után nyomot, legyen az akármilyen, komment, lájk, feliratkozás, csillag :)
A menüpontokba belehalmoztam a hangulatadó zenéimet, tovább is bővülni fog még.
Mindenkinek jó olvasást kívánok! ;)
A pincérnő
széles mosollyal és ringó csípővel jött felém, direkt úgy hajolt be, hogy a
dekoltázsába lássak, miközben a kávémat letette az asztalra. Természetesen
odanéztem. Ki ne tette volna? Szerintem még Lisa is el-elcsodálkozott volna a
csodás kebleken. Hosszú másodpercekig pepecselt, majd elment, hogy úgy tűnjön,
mintha nem direkt lett volna az akciója. Ekkor már nem néztem utána. Gregre
pillantottam, aki rosszallóan csóválta a fejét tőlem távolabb ülve. Amúgy se mi
ketten voltunk zsaruk a kávézóban, szinte mindenki ott volt, aki képes egy
másodperc alatt filét csinálni akárkiből, hordjon az akármilyen colort.
Féltették a seggem, mintha én lennék a kicseszett angol királynő, holott én
voltam a leggyorsabb köztük. Nem tagadom. Képzett zsoldosként éltem és
lélegeztem az ébren töltött percek mindegyikében. Mégis, most, hogy sikerült
köpésre bírnom egy Vöröst, hirtelen Harris kedvesebb lett velem. Őszintén szólva,
ha tudtam volna, hogy ez ilyen könnyű lesz, előbb próbálkozom. Tény, hogy ehhez
nyilván nem kevés elkeseredettség kellett, de csalódtam Maxben. Vártam egy kis
játékot, egy kis szórakozást, de elég volt megemlítenem a kis Roxit, ő pedig
picsogó óvodás módjára képes volt eldobni magától húszévnyi maffiaügyletet,
kockáztatni a saját és a családja életét. Szinte biztos volt a bukás.
Kilencvenkilenc százalék, hogy nem élem meg a nászéjszakám, úgyhogy most
alaposan ki is használtam a hátralévő éjszakákat, amíg még Lisa a városban van.
Az viszont tuti, hogy most nem kell ilyen hülyeségekkel foglalkoznom. Elég, ha
Max tesz egy óvatlan mozdulatot, és máris golyó repül a fejébe. Kár lenne érte.
De magamat jobban sajnálnám.
